Tuesday, December 14, 2010

Schöndorf és Soroksár

A mai nap nagy felfedezése volt, hogy a schöndorfi (magyarul: Szépfalu, Temes vm.) Pfisterek Soroksárról származnak. Ősapám Pfister Adam, Nikolaus nevű testvérével egy napon házasodott 1759-ben. Adam 1788-ban, Nikolaus azonban már 1765-ben meghalt.
A kor szokásainak megfelelően Merkert Susanna - Nikolaus özvegyen maradt hitvese alig egy hónap elteltével ismét férjhez ment Johann Lehret-hez. Susanna 1790-ben Schöndorfban halt meg, első házasságából származó fiai ott nőttek fel. (Forrás: Hans J. Prohaska - Schöndorf OSB)

Friday, November 27, 2009

Pfiszterek Dél-Amerikában

A következő bejegyzést találtam:

"Datum der Abfahrt:
31 März 1930

Schiff: Sierra Ventana

Abfahrtshafen: Bremen
Ankunftshafen: Buenos Aires, Argentinien

3.Klasse Nr. 40 Pfiszter Michal m 23 led Berezinka Tschechoslowakei Landw. Tagel. Buenos Aires"


Pfiszter Mihály földműves, napszámos, 1930-ban a csehek által megszállt Kárpátaljáról vándorolt ki 23 évesen Argentínába. Ekkor nőtlen volt.

Ez az információ talán választ adhat a Brazíliai Pfiszterek eredetére

Berezinka a Magyar Egyházi Lexikon szerint Felsőkerepec filiája volt a XX. század elején, így nagy valószínűséggel Pfiszter Mihály és leszármazottai a felsőkerepeci ághoz tartoznak.


"Die fränkische Gemeinde Birkendorf oft von den Deutschen Beresinka genannt, ist schon im 16. Jh. unter der Benennung Kisleányfalva belegt worden und gehörte mit seinen zwei Gehöften zu Leányfalva, dem heutigen Lalovo.
Im Jahre 1704 gab es hier 9 Sessionen mit 12 Leibeigenen, von denen 1728 nur vier übrigblieben und zwei Sessionen bewohnten; die übrigen Gehöfte standen unbesetzt, bis im Jahr 1730 fränkische Kolonisten auf Anweisung der Verwaltung der Schönbornschen Domäne sich hier ansiedelten.
Im Jahr 1842 lebten und wirtschafteten in Beresinka 9 deutsche Familien (LEHOCZKY 1881,661). Unter ihnen waren die Namen Müller, Lauter, Kuli, Fister, Pfeifer ua verbreitet.
Durch den Ersten Weltkrieg verlor das Dorf kaum Einwohner. Zu beklagen war der Verlust der Kirchenglocke. Die Lage des Dörfleins, welches sich auf einer Anhöhe von etwa 150 m befindet, war von Buchen- und Eichenwäldern umgeben, auf deren Kosten die Böden durch Rodung erweitert wurden.Der Bach, der zwischen Mädchendorf (Lalovo) und Beresinka floss, war nicht wasserreich und befand sich ebenso wie die Landstraße, die nach Munkatsch führte, unterhalb des Dorfes im Tal. Wenn auch die fruchtbaren Felder und die Obstgärten reiche Erträge einbrachten, entwickelte sich das Dorf nur ganz langsam. Von 1880 bis 1930 wuchs die Häuserzahl von 13 auf 18, vierzehn Jahre später gab es hier 21 Wohnhäuser. Beresinka hatte weder ein Gemeindehaus noch eine Schule. Amtlich gehörte es zu Mädchendorf, wohin auch die Kinder zur Schule gingen; kirchlich gehörte das Dorf zur Pfarrei in Oberschönborn (Verchnij Koropec').
Gleich zu Beginn der tschechoslowakischen Republik haben sich mehrere Dorfbewohner (Kowatsch, Kuli, Müller, Schraml, Schreck, Tschutschwar, Pfister, Tassinger, Weiß) entschlossen, in die USA, nach Kanada aber auch nach Argentinien auszuwandern."



Wednesday, October 21, 2009

Tuesday, October 20, 2009

Pfisterek Schöndorfban

Az alábbi bejegyzések Schöndorfból (Szépfalu, Temes vm.) származnak. Temesváron és környékén ma is élnek Pfiszterek.
Az első generáció az adatok tanulsága szerint Landscheid (Rheinland-Pfalz) községből származik, gyermekeik már a Bánátban születtek.
1.
o August Pfister & Margaretha Mosler
o
Viktoria Pfister 1825 &1845 Johann Fendinger 1825

2.
o Johann Pfister & Elisabeth Hayer
o
Elisabeth Pfister & Anton Karl Titzler

3.
o Michael Pfister & Ursula ... 1767-1836
o
Barbara Pfister 1785-1793
o Franz Pfister 1787 &1806 Catharina Prohaska 1786-1860
o
Franz Pfister 1807 &1828 Josefa Papst
o
Ursula Pfister 1812
o
Michael Pfister 1814-1815
o
Margaretha Pfister 1815-1823
o
Anton Pfister 1818-1818
o
Barbara Pfister 1820-1820
o Anton Pfister 1822-1878 &1841 Regine Fendinger 1823-1867
o
Margaretha Pfister 1842
o
Peter Pfister 1845-1848
o
Margaretha Pfister 1846
o
Margaretha Pfister 1847
o
Peter Pfister 1849
o
Margaretha Pfister 1851
o Franz Pfister 1853 &1875 Anna Holzinger 1853
o
Nikolaus Pfister 1875
o
Regina Pfister 1876-1953 &1894 Ignatz Pfister 1871-1951
...
o
Anna Pfister 1877-1878
o
Anna Pfister 1879-1879
o
Franz Pfister 1880-1880
o
Anna Pfister 1881-1881
o
Anna Pfister 1883-1885
o
Franz Pfister 1884-1892
o
Anna Maria Pfister 1886-1892
o
Anna Pfister 1889-1890
o
Anna Pfister 1891-1892
o
Anna Marie Pfister 1855-1910
o
Katharina Pfister 1856
o
Margaretha Pfister 1857-1857
o
Peter Pfister 1859-1859
o Anton Pfister 1822-1878 &1868
Josepha Müller
o
Michael Pfister 1824-1828
o
Adam Pfister 1826-1832
o Johann Pfister 1828 &1849 Katharina Schmidt 1829
o Franz Pfister 1862-1935 & Anna Burger 1866-1928
o
Elisabeth Pfister 1888-1966 &1908 Franz Kaiser 1888-/1923
...
o
Margaretha Pfister 1790-1793
o
Catharina Pfister 1792- &1808 Jakob Logel
o Michael Pfister 1794-1857 &1812 Genoveva Kern 1795
o
Margaretha Pfister 1813-1813
o
Margaretha Pfister 1815-1815
o Ignatz Pfister 1816-1865 &1837 Julianna Schmelzer 1817-1885
o
Michael Pfister 1843
o Martin Pfister 1845-1917 &1869 Elisabeth Klepp 1850-1935
o Ignatz Pfister 1871-1951 &1894 Regina Pfister 1876-1953
o
Johann Martin Pfister 1895-1980
o
Ignatz Pfister 1897-1962
o
Martin Pfister 1898
o
Margaretha Pfister 1900-1980 &1919 Filip Hammer 1892-1947
...
o
Regina Pfister 1902
o
Franz Pfister 1905-1908
o
Elisabeth Pfister
o
Martin Pfister 1872
o
Heinrich Pfister 1875-1875
o
Michael Pfister 1876
o
Heinrich Pfister 1878
o
Elisabeth Pfister 1881
o
Katharina Pfister 1846
o
Nikolaus Pfister 1852-1852
o
Julianna Pfister 1859-1859
o
Michael Pfister 1819-1819
o
Catharina Pfister 1820
o
Ursula Pfister 1821
o
Michael Pfister 1823
o
Margaretha Pfister 1826
o
Genoveva Pfister 1835-1835

4.
o
Ursula Pfister &1840 Franz Hammer 1816-1853

Forrás: Wilfried &Ingrid Titzler kutatása, [www.geneanet.org.]

Tuesday, December 16, 2008

Adatok Pest és Buda polgárkönyvéből

A Fővárosi Levéltárban szabadpolcon megtalálható Pest és Buda városának polgárkönyve, mely az eredeti dokumentum adatainak szerkesztett változata. Találtam Finstereket (ők egyértelműen egy másik család), Füdereker, mely valószínűleg a Fider/Fieder nevet takarja és Pfistereket is.

Pfister Jakob, aranyműves Fürth városából. Vallása: római katolikus. 1808. 08. 09-én szerzett polgárjogot Budán. 12 forint volt a megváltási ára.

Pfister Udakius(?), aranyműves Fürth városából. Vallása: római katolikus. 1808. 08. 01-én szerzett polgárjogot Budán. 12 forint volt a megváltási ára.

Pfister Matthias, telektulajdonos Óbudán született. Vallása: római katolikus. Házas. 1846. 08. 29-én szerzett polgárjogot Budán. 50 forint volt a megváltási ára.

Pfister Károly, nádori iktató Budán született. Vallása: római katolikus. Házas. 1847. 10. 11-én szerzett polgárjogot Budán. 50 forint volt a megváltási ára.

Pfister Fridrik, aranyműves, Budán született. Vallása: evangélikus. Nőtlen. 1845. 06. 27-én szerzett polgárjogot Pesten. 12 forint volt a megváltási ára.

Pfister János, molnár, Soroksáron született. Vallása: római katolikus. Házas. 1838. 07. 15-én szerzett polgárjogot Pesten. 12 forint volt a megváltási ára. Ő bizonyíthatóan soroksári Pfister. Az életkorából adódóan nagy valószínűséggel arról a Pfister Johannról van szó, aki 1802. 07. 28-án született Soroksáron és 1829. 05. 18-án házasodott össze Ferencvárosban Mayer Theresiával. Egyelőre mindössze egy Ferenc nevű gyermekükről tudok, aki 1834-ben született és 1858-ban - szintén Ferencvárosban Pfeffer Aloysiát vette nőül.

Pfisterer Johann Georg, szitaszövő. Marialaufen in Craina a születési helye. Vallása: római katolikus. 1764. 09. 22-én nyertpolgárjogot Pesten.

Monday, August 11, 2008

Az alsóschönborni Pfisterek

„1741 baten fünf Familien aus dem Amt Aura-Trimberg (Hans Kayser und Jakob Pfister aus Euerdorf, Hans Christ, Hans Zwiefel und Hans Lehn aus Machtilshausen) in einer gemeinsamen Eingabe um die Erlaubnis, zu ihren Verwandten ziehen zu dürfen, die vor vier Jahren nach Ungarn auf die Schönbornschen Besitzungen ausgewandert waren und dort große Zufriedenheit und Nahrung gefunden und ihnen geraten hatten, sich zu ihnen hinunterzubegeben.“

„Az uradalom igen céltudatos - az ipart és a bányászatot is fejlesztő - gazdálkodása miatt nem nélkülözhette a hozzáértő szakmunkásokat. Német telepeket-kolloniákat-falvakat létesítettek. A németeket Schönborn Egon Ervin 1764-ben telepítette be Felső-és Alsóschönborn, Dávidháza, Beregleányfalva, Kucsova, Berezinka és Klucsárka falvakba.

Lehoczky Tivadar pontos adatokkal feldogozta az uradalom levéltárát és a következőkre jutott. Pósaháza 1750 Alsó-Schönborn 1732 Felső-Schönborn 1730 Leányfalva, Berezinka, Bárdháza 1750 Kustánfalva, Kucsova 1748 Zsófiafalva 1804 alapították. Ezek közül az 1750-es alapítású Pósaháza már másodlagos telep, Felső-Schönbornról átköltözött 8 frank család hozta létre (több hasonló közösségről tudunk még).
Kárpátalja leginkább megőrzött német települése Alsó-Schönborn, mai nevén Munkácsújfalu - Nove Szelo.”

A Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle [2. évfolyam 1895 249-286. oldal Német telepítések Bereg megyében, írta Lehoczky Tivadar] a 257. oldalon, gróf Károly Ferencről azt írják, hogy "...1733. július 29.-én levelet intézett a munkácsi uradalmi főtiszthez, melyben írja, hogy mivel - mint hallja- ott a bevándorlók feles számmal vannak, s jó német földmívelőket ő is szeretne néptelen helyein betelepíteni, küldje a fölöslegeseket hozzája. Erről a lézengő bevándorlottak értesülvén, közölük többen, [többek között – Hoffman , Baumann ,Krausz, Kotschenreiter, Eissen, Pertsch, Feth, Pentz, Müller, Pertsch, Pfiszter, Mauthner, Mühlhanns, Wagner, Pfeiffer stb.] mielőtt a munkához s házépítéshez fogtak volna, innen búcsú nélkül eltávoztak..." Fenti cikk magyarázatot adhat a kassai és egyéb kelet-magyarországi Pfisterek eredetére.

Szent Mihály Arkangyal templom

„Alsóschönborn késôbb Újfalu (Nove Szelo), 1992-tôl Schönborn. A zömében német-magyar lakosság a 19. században alapította római katolikus egyházát. Az egykor 450 hívet számláló egyházközség ma alig 15 portára apadt. A templom történelme során háromszor is leégett, '44-ben néhány hónap bizonytalanság után titokban működött. 1988-ban teljesen felújították kívül-belül. Hívek száma: 100. Lelkipásztor: Josef Trunk és Burkhard Nogga. Istentisztelet nyelve: német.”

Saturday, August 9, 2008

A nemesnádudvari Pfisterek eredete

A http://www.online-ofb.de/ Neibsheim községgel foglalkozó adatbázisa következőket tartalmazza:

"Johann Georg PFISTERER * 29.08.1737 in Neibsheim+ 16.08.1769 in Nadwar/Ungarn

1.Ehegatte:
Maria Eva FEDERER* 1734+ 08.02.1776 in Nadwar/Ungarnoo 19.06.1764 in Nadwar/Ungarn
Keine Kinder gefunden!


Vater:
Johann Georg PFISTERER* 28.05.1704 in Neibsheim+ 12.12.1784 in Neibsheim
Mutter:
Maria Barbara BAUMANN* 07.12.1708 in Neibsheim+ 21.10.1775 in Neibsheim

Geschwister:
Georg Johann PFISTERER * 1729 in Neibsheim, + 1806 in Neibsheim
Maria Elisabeth PFISTERER * 1731 in Neibsheim, + 1771 in Weingarten
Margaretha PFISTERER * 1733 in Neibsheim, + 1742 in Neibsheim
Eva Barbara PFISTERER * 1736 in Neibsheim, + 1736 in Neibsheim
Johann Thomas PFISTERER * 1740 in Neibsheim
Maria Barbara PFISTERER * 1743 in Neibsheim, + 1775 in Neibsheim
Kaspar PFISTERER * 1746 in Neibsheim, + 1746 in Neibsheim
Susanna PFISTERER * 1747 in Neibsheim, + 1757 in Neibsheim"

Margaretha Pfister *1748, + 20.06.1780 in Nadwar

Ehegatte: Martin Fang *09.09.1739 in Neibsheim, + 05.02.1810 in Nadwar

oo 19.11.1769 in Nadwar


„Nemesnádudvar község a Bácska északi részén, a Duna-völgy és a Duna-Tisza közi hátság találkozásánál helyezkedik el. Ott, ahol a bácskai lösztábla elválik a Duna menti tájegységtõl. A faluba vezetõ történelmi pincesor mellett halad el az 54-es számú fõközlekedési út. A község - szinte egyedülálló módon - két különbözõ jellegû tájra tagolódik. A mélyebben fekvo rész a Sárközhöz tartozik; arculatának kialakulása abból a ténybõl eredeztethetõ, hogy hajdan a Duna árteréhez tartozott. Ez, a nép által alsó határnak nevezett rész a községtõl észak-északnyugatra és délre terül el. Hajdan természetesen mocsaras volt e vidék, ám a lakosság a lápot lecsapolta.
Az úgynevezett felsõ határ átlagosan 30 m-rel magasabban fekszik, a határvonalat képezõ, Kecel-Baja között húzódó magasparttól keletre. Változatos táj, homokbuckákkal, kiszáradt medrekkel.
A község helyének kiválasztásánál minden bizonnyal fontos szerepet töltött be a Halasica-patak. Ezt többször szélesítették, de a nagytömegû belvizet képtelen volt elszállítani. Csak 1872-82 között készült el a Hegyalatti-csatornának az elõdje, mely már jobban megfelelt a célnak.
A honfoglaló magyarok Megyer nevû törzse szállt meg hajdan ezen a vidéken. A vezéri és királyi szervezetre utal az okiratban eloször 1432-ben említett Nádudvar név. A Nemesnádudvar név csak 1900 óta használatos, megkülönböztetõ szándékból.
A falu helye is többször változott. Az elõdtelepülés a lapályon volt, a mostani község és a Halasica-mocsár között. A török kiûzését eredményezõ harcok következtében elnéptelenedett a vidék, emiatt többször került sor a lakosság pótlására betelepítéssel. Az 1700-as évek elején idetelepített szerb és szlovák lakosok a jelenlegi falu és a Halasica-csatorna közé építették házaikat. Ez magasabban feküdt az elõzõnél, mégis kedvezõtlennek bizonyult. Az 1720 körül a Felvidékrõl ideérkezõ magyarok közvetlenül a magas rész mellett, tehát a falu mai helyén építették fel házaikat.
Az állandó elvándorlás miatt folyvást elnéptelenedõ vidéken lehetetlenné vált a gazdaságos birtokgondozás. A birtokukat féltõ földesurak, akikhez csatlakozott a kalocsai érsek is, kéréssel fordultak a császárhoz, hogy segítse elõ német telepesek bevándorlását. A hatesztendei szolgáltatási kötelezettség elengedés hírére már 1724 júniusában megérkeztek az elsõ német jövevények, szám szerint 25 család. Az áttelepülni kívánók csak akkor indulhattak útnak, ha lefizették az elbocsátási illetéket, vagyonuk 5, késobb 10 százalékát. Ha nem volt semmijük, akkor 1 birodalmi tallért fizettek, mielõtt gyalog vagy szekéren Ulmba indultak. Itt tutajra szálltak, és az Ulmer Schachtel-lel („ulmi dobozzal”) Bécsig utaztak. Itt kaptak pénzt, és itt tudták meg, hogy hova kerülnek. A bevándorlás folytatódott Mária Terézia és II. József uralkodása alatt is, egészen 1787-ig.
A nemesnádudvari telepesek a rajnai-frank nyelvjárást beszélik ma is. Gyökereik a Rajna mentén, a mai Baden-Württemberg tartományban keresendok (Neibsheim és környéke). Neibsheim 1972 óta a Karlsruhe mellettii Bretten része.Az érsek letelepedési feltételként szabta meg, hogy engedély nélkül nem költözhetnek el a községbõl, de erre a tilalomra nem is volt szükség. A szorgalmas és erkölcsös németek virágzó települést alakítottak ki. Lényegében a szorgos munka folyt egészen 1837-ig, amikorra Nemesnádudvarra is elérkezett a forradalmi idõk szele. A jobbágyok megtagadták a robotot, majd az ideküldött néhány katonát kiverték a faluból. A megye csak nagyobb erõ kiküldésével tudta letörni az ellenállást. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején 123 nemesnádudvari lakos állt be nemzetõrnek, többségük a megtorlás során eltunt.
Az I. világháborúban 72 katona halt hõsi halált a bevonulók közül. Házasok voltak 29-en, 86 árva maradt utánuk. A visszatért 41 hadirokkant nem tudott teljes értékû munkát végezni. A II. világháború még nagyobb veszteséggel járt. A nemesnádudvari németek átköltöztetése - Bácsbokodra, Felsõszentivánra, Csávolyra - 1947. április 18-án kezdodött. Augusztus 18-án pedig 80 családot vittek el, Németországba kitelepítendõ. Helyükre a határon túli Bácskából, illetve a Felvidékrõl áttelepített magyarok jöttek. Még korábban jelentett lakosság-vesztést, amikor 1944. december 28-ától 180 nemesnádudvari lakost - férfiakat és nõket egyaránt - indítottak útnak málenkij robotra. Közülük 66-an nem tértek vissza a donyeci szénbányából.
Ha az 54-es útról bekanyarodunk a községbe, a kétnyelvû helységnévtábla (Nemesnádudvar - Nadwar) után a történelmi pincefaluba érkezünk. Az út két oldalán sorakoznak a híres nemesnádudvari pincék, melyekbõl szinte minden család birtokol egyet. Ezekben a pincékben fogadják a falubeliek vendégeiket, köztük a testvérvárosból, Neibsheimbõl érkezõket is, a most már messze vidéken, sõt külföldön is ismert Újborünnep idején. Az ünnep Szent Mihály-naphoz kötõdik, így szeptember utolsó vasárnapján rendezik meg. A pincékben õrzik a hajdani borászati eszközöket, a tulajdonosok pedig az évszázadokon át apáról fiúra szálló tapasztalatokat. A pincék azonban nemcsak örömet jelentenek - itt jönnek össze a gazdák hétközben is egy kis eszmecserére -, hanem gondot is okoznak a község önkormányzatának. A magaspart korábban állandó omlásveszélyt jelentett, melyet azonban a támfalak megépítésével megszüntettek. Továbbhaladva a pincesoron az 1905-ben épült községháza felé, jobb oldalon találjuk a templomot, s a nemrég rendbe hozott, nagyon szép Szentháromság-szobrot. A lakosság - kevés kivétellel - római katolikus.
A gazdaság jórészt a mezõgazdaságon, ezen belül a szõlõ- és bortermelésen, valamint az állattenyésztésen alapul. A termelõszövetkezetnek külön sertéstelepe van. A körülbelül 60 helyi vállalkozó között - az önkormányzat mindent elkövet a vállalkozásbarát jelzõ kiérdemlésére - van néhány nemzetközi
hatókörû is, elsõsorban a bútorgyártás és az építõipar, asztalosipari fafeldolgozás területén.”