A családnév eredete

Nomen est omen - tartja a mondás.

Családnevünk délnémet területeken máig a Bäcker, vagyis a pék szinonímája. Eredete a középkorba nyúlik vissza - típikus foglalkozásnév - a latin pistor germanizált alakja. Különösen Svájc északi részén, Bajorországban, Baden-Württembergben, Elzászban és Frankföldön gyakori. Feltehetően egy Svájcból indult vándorlás eredményeként a Rajna és a Majna mentén telepedtek meg a hasonló vezetéknevűek a mai Németország területén. Az oldalt mellékelt ábra szerint ma Frankföld Schweinfurt és Bamberg közötti részén fordulnak elő legnagyobb számban. A vértessomlói Pfister(er)ek bizonyíthatóan arról a vidékről származnak. Viselői szinte kivétel nélkül római katolikus vallásúak.

Őseim, megtelepedvén a Soroksáron - generációkon át molnárok voltak. Úgynevezett hajómalmokban őrölték a különféle magvas terményeket, aminek rendívüli előnye az volt, hogy ellentétben az egyszerű vizimalmokkal - alacsony, változó vízállás mellett is folyamatos munkát lehetett vele végezni, hiszen a parthoz rögzített malomtest a folyó vízszintjével együtt mozgott. A soroksári Molnár-sziget is erről kapta a nevét, a XIX. század végéig ilyen malmok tucatjai működtek ott. Az ipari forradalom azonban véget vetett a prospráló kisiparnak és a hajómalmok helyét átvették a gőzmalmok. A következő évtizedekben ezért lassan eltávolodtak az utódok a malomipartól, de még mindig sok péket, ill. kenyérsütőt lehetett találni a Pfisterek között.

A molnár szakma még a párválasztást is befolyásolta. A molnárcsaládok előszeretettel egyesítették vagyonukat egymás között. Ezért van a felmenőim között sok Wieland, Leimeter, Hümpfner, Schmidt, Holzman, stb. A kezdeti időkben nem hogy a magyarokkal nem keveredtek a betelepülők, de a svábok és a frankok is elkülönültek egymástól. A Pfisterek frank vidékről származókkal házasodtak, tehát okunk van feltételezni, hogy magunk is frankok lehetünk. Ezt a vélekedést megerősíti a korábban már említett németországi elterjedésről szóló térkép.